Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. f e j e z e t

2010.08.10

3. fejezet

 

-   Már megint… Ki lehet az? – a mobiltelefon hangja felrázza Lilithet a jóleső merengésből. Kár, mert jól esett neki felidézni a délelőtt történteket. A hűsítő békét, ami egy csapásra száműzte belőle még a probléma fogalmát is. Feltápászkodik a kanapéról és elindul levadászni azt az átkozott kütyüt. Mivel úgy bömböl, hogy azt a szomszédban is hallani lehet, könnyen megtalálja. A kijelzőn ismerős számot pillant meg. Jó lenne most már elmenteni ezt is… Lilith összeszedi gondolatait és megnyomja a zöld gombot.

-   Igen. – jobb biztosra menni, mielőtt véletlen eltéveszti a személy nevét, aki épp hívja.

-   Szia, Drága! – a vonal másik végéről érkező csivitelő hang, kétség kívül Luciehoz tartozik. Érezhető rajta, hogy izgatott.

-   Szia, Lucie! Mi a helyzet? – bár Lilith még mindig nem teljesen önmaga, megpróbál minden erejével koncentrálni a beszélgetésre és üdítőbb hangnemet felvenni.

-   Csak annyit akartam kérdezni, hogy akkor hányra mehetünk át hozzád?

-   Hozzám? – egy pillanat töredéke alatt beugrik neki, miről beszél barátnője. Lilith érzi, hogy elvörösödik a szégyentől. Teljesen kiment a fejéből, hogy úgy egyeztek meg, hogy átjönnek hozzá páran beszélgetni, meg iszogatni. – Jaj, tényleg!

-   Azt ne mond, hogy elfelejtetted! Vagy már nem aktuális? – az aggódást sugalló hangfoszlányok nem könnyítenek Lilith helyzetén, de próbálja menteni a menthetőt.

-   De, de. Gyertek nyugodtan! Csak most tudatosult bennem, hogy mennyi melóm van még a rendrakással. – halk sóhaj érkezik válaszként. A kegyes hazugság úgy tűnik, hatott.

-   Huh. Egy percre a szívbajt hoztad rám. – nevet. Magamra is. – gondolja a lány.

-   Akkor, hogy legyen?

-   Szerintem 7 óra környékén jöhettek. Az nincs se túlkésőn, se túl korán. Ha megkérnélek, szólnál a srácoknak is?

-   Persze, nem probléma! Bár nem tudom, pontosan hol laksz… Emlékszem, hogy mondtad, de nem vagyok biztos benne.

-   Tudod, hol van az a szép park, ahol egy kisebb tó is van? Nem messze egy nagyon régi templomtól, ami minden órában klasszikus zenéket játszik. Van arra egy kisebb játszótér is.

-   Igen…

-   Akkor gyere a templomhoz. Csörgess meg, ha itt vagy, és lemegyek eléd.

-   Oksi. Köszcsi!

-   Nincs mit! Akkor este. – sietősre kell fognia a dolgokat, ha időben el akar készülni. – Szió!

-   Szia!

 

Hát ez remek! Most nekiállhat takarítani is. Körbejárja a lakást és magában rendszerezi a szükséges tennivalókat. Alapjában véve nincs nagy káosz, de azért egy kis finomítás elkél. De még van elég ideje. Aztán mehet vásárolni is, mert egy csepp alkohol sincs a lakásban. Fel alá járkál, de annyira nem fűlik a foga az egészhez, hogy az már fizikai fájdalmat okoz neki. Talán egy kis zene segít… Van egy külön ilyen helyzetekre szerkesztett cd-je. Ez az egyetlen dolog, ami mindig kéznél van. Beteszi a hifibe és feltekeri a hangerőt, hogy a saját gondolatait is elnyomja. Matt Pokora – Elle me controle… Ez pont jó lesz. Mély levegőt vesz, és nekiáll az elkerülhetetlennek.

Szépen, fokozatosan minden a helyére kerül. A porcicákat is kilakoltatja, kitereget, közben elszív pár cigarettát és elmélkedik az őt ért dolgokon. Hiába a hangos zene, a kósza elképzelések mindig utat találnak az elméjéhez.

Manapság elég fura vagyok. Olyan, mintha kezdenék megőrülni. Mintha a testemben két ember lakna, és azok folyamatosan harcolnának egymással. Na jó, ez elég skizón hangzott. – egy grimasszal nyugtázza ezt a feltevést. Jobbnak látja, ha gyorsan végez és jár egyet a friss levegőn, mielőtt tényleg teljesen kiakad.

És körülbelül egy fél óra múlva el is éri célját. Nehéz neki egyedül. Most látja csak igazán, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem egykének született volna.

Io kicsit olyan neki, mintha a húga lenne, még a civakodások ellenére is. De ugyanez igaz Marmra és Vanira. Ők négyen lehetnének a „Nővérek”. Micsoda család lehetne! Nem unatkoznának egy pillanatig sem.

Az órára pillantva látja, hogy alig pár órája van még készülődni. A lakás rendben van, már csak magát kell szalonképessé tennie.

Gyors tusolás és hajszárítás után, végre nekiállhat ruhát választani. Mivel még egy ideig a lakásban lesznek, egy kényelmes, zöld felsőt vesz fel, de kikészíti az est későbbi részéhez passzoló fekete-arany „party-toppot”.

Mivel elég fehér a bőre, ezért felhúz egy harisnyát, és végül egy fekete halásznadrágot. Még ezt az egyszerű együttest is kerek egy órán keresztül válogatta össze. Ez van, ha egy nőnek több ruhája van a kelleténél, aminek a felét nem is használja. Állandó bőségzavarban szenved…

A folyosó felé veszi az irányt, ahol egy sor szekrény áll. Kinyitja az egyiket és kivesz belőle egy fekete kiscipőt. Magas sarkúban mégsem mehetek… Hogy bírnám ki a terhelést?

Minden készen van. És még pont időben!

-   A fenébe! – eszébe jutott, hogy elfelejtett bevásárolni. Most mit tegyen? Még szerencse, hogy a közelben van egy kisbolt. Igaz méregdrága a többihez képest, de nincs ideje messzebbre menni. Leszalad gyorsan pár üveg borért és némi ropogtatnivalóért. Az eladónő viccesen megkérdezi, hogy „Ugye nem egy pasi miatt búslakodik?”.

-   Bár lenne kiért!… A barátaim jönnek át hozzám. Ez nekik lesz. – egy elégedett mosoly hagyja el a nő arcát, majd egy szatyorba belepakolja a holmikat és átnyújtja őket a lánynak.

-   Fiatal vagy, éld az életed!

-   Köszönöm, rajta leszek. Szia!

-   Szia! – törzsvásárló mivolta miatt tegező viszonyba keveredett a nővel, bár jó pár év volt kettejük között. Lilith - ha akarta - könnyen megtalálta az utat az emberekhez. Persze, ez nem mindig volt előnyös számára.

Most, hogy tényleg minden a helyére került, már csak várnia kellett. A sminkelés ráér indulás előtt. Akár jöhetnek is. Lehet, hogy előbb lemegy a megbeszélt találkahelyre, hátha valaki korábban érkezik. Összekapja magát, gondosan bezárja maga mögött az ajtót és már indul is a lift felé.

Az út a templomig elég egyszerű, nem kell különösebben keringenie a házak között. Szemeivel egyfolytában az arcokat fürkészi, hátha felbukkan egy-egy ismerős. Mivel nem lát senkit ezért letelepszik a parkban egy padra. Egy tölgyfa árnyékából leskelődik tovább. Kellemes az idő. Mondhatni meleg van. Még pulcsira sincs szüksége. Eléggé bolond egy időjárás… - gondolja.

Ahogy itt ül magában, kezd kicsit felengedni. Bár még soha nem fogadott magánál embereket, de úgy döntött, nem csinál bolhából elefántot. Ha valakinek nem tetszik a lakása, nosza, menjen haza. Bár tudja, hogy erre a legkisebb az esély. Fejben gyorsan végiggondolta, hogy minden megcsinált-e, amit feltétlenül muszáj volt.

Alig ért a lista végére, egy ismerős alakot pillantott meg, aki épp a biciklijével manőverezik a nénikék és a kocsik forgatagában, hogy előrébb juthasson. – Ez, Chad. – gondolja, és feláll, hogy jobban láthatóvá váljon a fiú számára. Észrevették. Amint melléért, Chad lendületesen leszáll kerékpárjáról és köszönti.

-   Szia!

-   Na, szia! Idetaláltál? – Lilith látja rajta, hogy kicsit borongós a kedve, talán kicsit fáradt is. Próbál mosolyt erőltetni magára, hátha átragad a fiúra is. De Chad komoly, markáns arca egyáltalán nem változott. A lány fölé magasodva kémleli a környéket, mintha keresne valamit.

-   Jaja. Nem messze voltam az egyik haveromnál.

-   A közelben lakik? Tényleg mindenki ezen a környéken ver tanyát. De jó is, mert legalább közel vagyunk egymáshoz. – bár fogalma sincs róla, hogy ki az a „haver”, mégis úgy érezte, hogy mondania kell valamit. – Gyere, a bringát is le tudod majd zárni a tárolóban.

-   Szuper… Van már itt valaki?

-   Nincs, te vagy az első.

-   Értem. – mintha kissé csalódott lenne. Ő maga ennyire rossz társaság lenne? A lány megütközött ebben az arckifejezésben. De már korábban eldöntötte, hogy remek házigazda lesz, így utat mutatva elindul a lakások felé, és Chad a nyomába szegődik.

-   Nem nagy valami, de otthonos. – bevezeti az előszobába és vizsla tekintettel próbálja kihámozni a fátyolos tekintet mögötti gondolatokat. Chad, mintha megérezte volna, hogy figyelik, gyorsan kinyitja a táskát és pár doboz sört ad át Lilithnek.

-   Ezeket berakhatnánk a hűtőbe?

-   Persze, máris bevágom. – lelkesnek akar tűnni, még akkor is, ha egy búvalbélelttel kell egy levegőt szívnia. Nem szokta meg, hogy a fiú ilyen visszafogott és csendes. Akárhányszor összefutnak – igaz a többiek társaságában -, sosem tud lakatot tenni a szájára. Egyfolytában fecseg, és megállás nélkül bohóckodik a srácokkal. És tessék! Most itt van és szinte némasági fogadalomnak beillő hallgatásba burkolózik. Vajon miatta? Talán nem is kedveli a társaságát, csak azért jött, mert a többiek felvetették az ötletet?

Ebben a pillanatban megcsörren a kaputelefon.

Amíg Lilith elrohan, hogy felvegye, Chad komótosan leül a kanapéra és áttanulmányozza a falra kitett rajzokat. Kézzel rajzolt, fekete-fehér képek. A legtöbb rajzfilmbe illő figurákat ábrázol. Látszik, hogy készítőjük nem most kezdte a rajzolást. Milyen gyerekes! – véleménye szilárd, megrendíthetetlen. Sejti, hogy a lány keze van a dologban, és talán ezért, de a gondolatra elereszt egy fanyar mosolyt. Lilith váratlanul elébe lép, ami cseppet sem vidítja fel.

-   Keith az. Beengedtem, úgyhogy már nem vagy egyedül. – a lány arca elárulja az érzéseit. Mégsem hatja meg a fiút. Csak ül, és némán tűr. De szemében fény csillan meg, amint kopognak az ajtón. – Ez biztos ő.

Az ajtóban egy Lilithnél valamivel magasabb fiú áll, kezében a hátáról már korábban lekapott fekete táskával. Széles vigyorral üdvözli a lányt, aki talán még jobban megörült a jövevény jelenlétének, mint Chad.

-   Szia, Drága! Látom, neked elég volt egyszer mondanom, hogy pontosan hol lakom… - a lány szereti becézni barátait, és úgy tűnt ez Keithet cseppet sem zavarja.

-   Tudom, hogy jó vagyok, nem kell emlékeztetni rá. – ez az apró fellengzés még mulattatja is a lányt, és sietve betereli az előtérből. – Nem túl nagy lakás. – megjegyzése nem bántotta Lilithet.

-   Egymagamra épp elég, meg kisebb bulikat is lehet itt rendezni. – vigyorog. Láthatóan kezd tényleg felengedni. Szerencsésnek érzi magát, hogy ilyen emberek is akadnak az ismerősei között. Keith, amint meglátja Chadet, még jobb kedvre derül és vigyorogva megrázza barátja kezét. Remélem, ezután majd több társasági életet fog élni, ez a gyerek! – Gondolatai még mindig Chad viselkedése körül kalandoznak. Remélem hamar vége lesz ennek az egésznek...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Képgaléria





Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 25388
Hónap: 319
Nap: 6